2020. nov. 27. Boldogság mindenáron?
A pozitív pszichológia – 1998-as megjelenésétől – a tehetség táplálását, az erősségekre történő fókuszálást és a jól-lét elérését tűzte ki zászlajára.
Három területet ölel fel:
– az „élvezetes élet”: az emberek hogyan tapasztalják meg a pozitív érzéseket és érzelmeket, melyek a normál élet részei (pl. kapcsolatok, hobbik, érdeklődés, szórakozás),
– a „dolgos élet”: az alámerülés, elmélyedés és flow előnyös hatásait vizsgálja, amit az egyén akkor érez, amikor átélten leköti magát elsődleges tevékenységeivel,
– a „kapcsolódó élet”: valahova való tartozás, az értelem adás és az a cél hogy valami önmagunknál nagyobb és állandóbb dolog részesei és tagjai legyünk (például a természet, társadalmi csoportok, szervezetek, mozgalmak, hagyományok, hitrendszerek).
A pozitív pszichológia hatására boldogságőrület söpört végig a nyugati társadalmakban. A pozitív pszichológiával szemben megfogalmazott leggyakoribb kritika, hogy könnyen „tömegcikkesíthető”, azaz részei lebutított és jól eladható szlogenek lehetnek.
Pedig a pozitív, önerősítő állítások sok esetben nemcsak nem javítják, hanem még rosszabbá teszik az önértékelést (pl. légy pozitív, egyedül rajtad múlik, csak akarnod kell). A boldogság fetisizálása megnöveli a boldogtalanság valószínűségét.
Ha arra való szándékodban, hogy minél boldogabb legyél, megpróbálod a negatív érzéseidet és gondolataidat elnyomni, ezek egyre erőteljesebbé válnak.
Hogyan növelheted akkor a komfortérzetedet? Ha nem arra törekszel, hogy maximalizáld az átélt pozitív érzelmek és minimalizáld az átélt negatív érzelmek mennyiségét, hanem elfogadod az élet ambivalens természetét és tudatos jelenléttel fókuszálsz a jelen pillanatra.