2020. okt. 30. Vágta
Néhány évvel ezelőtt elkezdtem lovagolni tanulni. Előttem volt egy kép, hogy vágtázom egy mezőn, miközben mérhetetlen szabadságot élek át. Jó sok órát vettem, a futószárazástól eljutottunk az ügetésig. A hosszú tanulás már egészen elmosta a fejemben azt a vonzó képet, ami miatt belekezdtem az egészbe. Egyszer csak eljött a feladat, hogy ugrassam be a lovat. Annyira váratlanul ért a ló reakciója, hogy elvesztettem a kontrollt és halálfélelem lett rajtam úrrá. Ahogy kell, félbe is szakadt a lovaglás.
Az idén újrakezdtem. Kicsit tartottam tőle, de elszántam magam, hogy most áttöröm azt a gátat. Nagy örömmel nyugtáztam, hogy a lovaglás olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Egy óra alatt előjött minden, amit régen tanultam. Időközben le is ülepedett a tudás, és sokkal magabiztosabban ültem a lovon. A második órán felhangzott az utasítás: vágta. Hirtelen összerándult a gyomrom, megjelent előttem az a kép, amikor attól rettegtem, hogy bármelyik pillanatban lezuhanhatok a lóról. De sikerült elcsípnem az érzést, kirántani magam belőle úgy, hogy egy objektív, jóindulatú külső szemlélő nézőpontjából néztem rá a helyzetre. Így azt láttam, hogy ülök egy lovon, akiben megbízom és van egy nagy adag tudásom, ami biztonságot ad, hogy meg tudom csinálni. A félelmet felváltotta a nyugalom és átadtam magam a jelen megélésének. Nem erőlködtem, nem figyeltem a sarkam, a vádlim, a testtartásom, csak összehangolódtam a ló mozgásával. Teljesen magától értetődőnek és természetesnek éreztem, hogy ez megtörténik velem. Megszűnt bennem a kételkedés, hogy ez nekem nem fog menni.
Neked volt már hasonló élményed? Szemléletmódod átformálása megváltoztatja a belső képeidet, ami hat az érzéseidre, ettől a viselkedésed is megváltozik. A szemléletmód váltásban mi segíthet? Az lehet az erőforrásaid objektív feltárása. Esetemben ez a bizalom és az önbizalom meglétének felismerése volt.